A logoterápia és egzisztencia analízis szemléletmódját és módszerét Viktor E. Frankl (1905. – 1997.) hívta életre és írta le.

A logoterápia kifejezés a rengeteg jelentéssel bíró görög logos szóra utal, mely Franklnál elsősorban értelem és érték jelentéssel bír. 

 

Tehát a logoterápia egy olyan terápiás eljárás, mely a pszichoterápiás, vagy tanácsadási helyzetekben előforduló érték és értelemproblémát tematizálja, s azt a terápiás folyamatba bevonja. Az egzisztenciaanalízis fogalma pedig a pszichoterápia filozófiai – antropológiai összefüggéseire koncentrál, rámutatva arra, hogy az egzisztencia, s emellett az ember-lét sajátosságát kifejező további kategóriák, az úgynevezett egzisztenciálék (szellem, szabadság, felelősség) nem vetíthetőek le kizárólag a lélektan síkjára, ahogyan az a pszichoanalízis esetében gyakran megtörténik.

 

Frankl az „Orvosi lelkigondozás” és „Tudattalan Isten” c. könyveiben szisztematikus kifejtését nyújtja a logoterápia- és egzisztenciaanalízisnek mint „szellemi megközelítés pszichoterápiának”, amelynek programszerű feladata, hogy meghaladja a lélekgyógyászat elméletén és gyakorlatán belül uralkodó pszichologizmust. A tudatos és tudattalan jól elkülöníthető rétegei mellett, érvel minduntalan Frankl, az ösztönös és szellemi dimenziót is meg kell különböztetni, mivel a pszichofizikai adottságokkal való szembeszállás lehetősége egyértelműen bizonyítja a szellemi egzisztencia autonómiáját.

 

Az egzisztenciaanalízis az embert az értékeivel szembesíti, a logoterápia pedig az értelemtalálásban nyújtott szakmai segítségnyújtást jelenti.

 

A frankli logoterápia és egzisztenciaanalízis átfogó bölcseleti és lélektani felfogása miatt, számos területen kerül alkalmazásra, pl:

 

(Az összefoglaló a Logoterápia és Bölcseleti Embertan Oktatási és Kutatási Alapítvány weboldala – www.logoterapia.hu – alapján készült.)