A klinikai pszichológia egy tudományos integráció, elmélet és klinikai tudás a megértés, megelőzés és pszichológiai alapú szorongások vagy diszfunkciók enyhítésére, és az alanyi jólét, személyes fejlődés elősegítésére.
Az alkalmazás középpontjában a pszichológiai vizsgálat és pszichoterápia áll, habár ezen felül a klinikai pszichológusok területe a kutatás, tanítás, konzultáció, törvényszéki vallomások, valamint a programfejlesztés és adminisztráció.
A szakképzés során a következő területeken szerezhetnek tudást a klinikai pszichológusok: pszichodiagnosztika, humanisztikus pszichológia, pszichodinamikus irányzatok, kognitív- és viselkedés terápia, családterápia.
Ez az elméleti és gyakorlati tudás egyfajta alapozás, melyet követően az egyes szakemberek különböző terápiás módszerekben válnak szakértőkké egyéni érdeklődésüknek, személyiségüknek megfelelően.
Klinikai pszichológusként a pszichiátriai betegséggel diagnosztizált klienseknek és hozzátartozóiknak segítünk.
Ilyen pszichiátriai diagnózis lehet pl. a pánikbetegség, más szorongásos zavarok, depresszió, bipoláris hangulatzavar, skizofrénia, szenvedélybetegségek.
Amikor én klinikai pszichológusként gondolkodom, élettörténeti eseményeik, a múltjuk csapdájába esett, vagy a jelen dilemmái által foglyul ejtett, vagy a jövőre vonatkozó bénító szorongásoktól szenvedő embereket látok. Az, hogy ehhez társul egy diagnózis, számomra jóval kevésbé fontos.
A pszichiátriai betegségekkel való együttélés minősége elsősorban attól függ, milyen hozzáállással tekint az adott ember a saját életére, milyen életcéljai vannak, milyen módon vállal felelősséget a saját döntéseiért, milyen kapcsolatban szeretne lenni másokkal.
Természetesen ebbe az is beletartozik, hogy ha nem elegendő a pszichológus segítsége, akkor pszichiáter szakorvostól is tanácsot kér és fogad el, és ha szükséges, hozzájárul a gyógyszeres kezeléshez.
Klinikai pszichológusként feladatunk, hogy egy időre útitársai legyünk a pszichiátriai betegséggel élő embereknek, segítsük őket abban, hogy felismerjék saját életerejüket, belső- és külső erőforrásaikat, megtanuljanak segítséget elfogadni vagy éppen kilépni abból a szerepből, amikor túl sok segítséget fogadnak el.
Feladatunk a pszichoedukáció, vagyis a kliensek tájékoztatása arról, hogy egy bizonyos diagnózis mit jelent pontosan, és főként hogy hogyan lehet azzal együtt minél teljesebb életet élni.
Súlyosabb pszichiátriai betegségek esetén nagyon fontos a hozzátartozóknak is felajánlanunk a segítségnyújtást, a tájékoztatás lehetőségét, hiszen pszichiátriai betegség esetén sok esetben a család egésze rendeződik át, és nagy mértékben segíti a gyógyulást, ha a teljes családi rendszer az egészségesebb irányba változik.
Pl. ha egy családban az édesanya pánik zavarral küzd, és emiatt a férje kíséri őt a legtöbb napi feladat során, akkor a legeredményesebb a megküzdés ezzel az állapottal, ha a hölgy dolgozik a tüneteinek a mérséklésén és az azt kiváltó okok megértésén és elfogadásán, és ezzel párhuzamosan a férje egyre kevesebb helyre kíséri őt el, hagyja, hogy visszanyerje az önállóságát.