Alább a teljesség igénye nélkül néhány olyan praktikát szeretnénk bemutatni, amit érdemes kipróbálni. Azzal a kitétellel természetesen, hogy minden gyerek és minden család egyéni és kinél ez, kinél az működik.
Az első fontos lépés:
Kiindulási pontként talán tekinthetjük azt: ha a gyerek hisztizik, vagyis egy beszűkült és intenzív érzelmi állapotban van, próbálj minél nyugodtabb maradni.
Segíthet, hogy ne vedd át a feszültséget, ha végig futtatod magadban:
Kipróbálhatsz a következő stratégiákból válogatva bármit, meglátod, nektek melyik működik:
Érdekes megfigyelni, hogy ha a gyerek mellett maradsz érzelmileg, mederben tartod a viselkedését, ugyanakkor más módon nem avatkozol be, lecseng magától ez a hullám. Utólag, mikor már megnyugodott, meg tudjátok beszélni, ha annyi idős, hogy legközelebb mit tehet máshogyan, vagy hogy miért mondtál nemet egy kérésre az ő érdekében stb.
Kiderülhet az is a megbeszélés során, hogy a gyerkőc valami olyasmit szeretett volna elérni, ami tényleg fontos és orvosolható is, csak nem tudta megfelelően elmondani, pl. éhes/szomjas volt, érzelmileg vagy fizikailag fáradt, túlterhelődött az élményektől vagy éppen unatkozik, mert túl kevés körülötte az esemény. Ha ilyesmiről van szó, érdemes a gyermek igényeihez igazítani a napi rutin tevékenységeit. Pl. ha a gyermek valami miatt nem eszik eleget az intézményi étkezéseknél (elterelődik a figyelme, nincs elég ideje rá stb.) érdemes a délután együtt töltött időt egy tartalmasabb uzsonnával kezdeni. Érdemes megfigyelni a gyermekünket, mi pihenteti őt: ha óvoda/iskola után emberek között töltheti a szabadidejét, vagy ha magányos, csendesebb tevékenységet választhat. Ezeket fontos megbeszélnünk vele, ezáltal mi is jobban megismerjük őt és ő is megtanulhatja azonosítani a saját szükségleteit.
Ha vannak olyan tipikus helyzetek az életetekben, amik biztosan nehezek, megpróbálhatod jutalmazni azokat az alkalmakat, amikor sikerül hiszti nélkül átjutni azon a tevékenységen, pl. reggeli készülődés, esti fürdés, rendrakás, indulás, tanulás, vásárlás stb. A jutalom mindenképpen tartalmazzon pozitív érzelmi megerősítést – ölelés, dicséret -, ill. lehet bármi, ami nektek fontos, akár lehet kis smile-matricákat vagy más kedves, színes dolgokat adni, amiket gyűjteni és később beváltani lehet valami nagyobb jutalomra.
Sokszor egyszerű, de nagyszerű stratégia a figyelem elterelése is, főleg 0 – 6 éves gyerekeknél. Felhívhatjuk a figyelmét valami új játékra vagy utcai környezetben valami újdonságra, elkezdhetünk mesélni valamiről, ami szerintünk érdekes vagy megtörtént velünk, kezdeményezhetünk valamilyen mozgásos játékot is, hogy könnyebben levezetődjön a felgyűlt feszültség.
Sokat segít, ha a gyermek életében alapvetően egyértelmű szabályok, megfelelő határok vannak, melyekből fontos éreznie, tudnia, mi az, amit semmiképpen sem léphet át és mi az, ami rugalmasan kezelhető. Pl. egyértelműen és határozottan tiltjuk a fizikai agressziót, verekedést, tárgyak rongálását, de abban lehetünk rugalmasak, hogy mikor és mennyi édességet engedünk fogyasztani.
Fontos az is, hogy hagyjunk a gyermeknek, életkorához mérten, olyan tevékenységeket, amiben ő dönthet, érvényesítheti az akaratát és tanulhat a cselekvései következményeiből. Ovis gyerekekre, megfelelő ellenőrzéssel bátran rábízhatjuk az ételek, ruhák, játéktevékenységek kiválasztását. Kisiskolásokra a hobbik, szabadidős tevékenységek, barátok megválogatását. Ha túlkontrolláljuk, túlféltjük a gyermeket, önbizonytalanná, ezáltal hisztissé válhat.
„Sajnos” persze az egyik legnagyobb segítség az egy gyereknek, ha szülőként jó példát tudunk mutatni számára a feszültségeink kezelésében, konfliktusaink határozott, de békés rendezésében. Érdemes meggondolnunk, mi mit teszünk felnőttként, ha valami/valaki felbosszant, hogyan éljük meg, hogyan fejezzük ki a haragunkat. Milyen hangnemben és mikor beszéljük meg a párunkkal a nézeteltéréseket? Ha egy pár vagy család alaphangulatára jellemző a feszültség, legyen az rejtett vagy nyílt, ez látszani fog a gyermek viselkedésén. Érdemes ezért önismereti kérdéseket feltennünk önmagunknak, ha a gyermekünk viselkedésén változtatni szeretnénk. A hisztik mérséklése érdekében pl. ilyesmiket: hogyan működik bennem az önfegyelem? Hogyan oldom meg a konfliktusokat családon belül? Világosak-e vajon a gyermekem számára a szabályok, amik mentén nevelem őt? Képes vagyok-e ezeket következetesen betartani?
Édesanyaként tudom, hogy nem könnyű kezelni ezeket a helyzeteket. Legyél türelmes magaddal, adj időt az új minták kialakulásának.