Sokszor előfordul, hogy átélünk egy eseményt, amitől rosszul érezzük magunkat, szomorúak, dühösek, rémültek leszünk. Sőt általában mindezen érzelmek valamiféle koktélja borít el. Mivel nem szeretünk szenvedni, könnyen előfordulhat, hogy megpróbáljuk ezeket az érzelmeket valami módon távoltartani önmagunktól, szélsőséges esetben akár alkohollal vagy drogokkal csillapítjuk, kevésbé szélsőséges esetben egyszerűen csak megpróbálunk úgy tenni, mintha ezek nem is léteznének. Esetleg másokkal viselkedünk úgy, hogy az rombolja a köztünk lévő kapcsolatot.

Pedig bízhatunk önmagunkban és a lelkünkben, éppen annyi negatív érzelem megélését engedi meg, amit el fogunk bírni, megpróbálhatjuk megengedni önmagunknak, hogy áthullámozzanak az életünkön.

Amikor történik veled valami olyasmi, ami csalódást okoz, elszomorít, megijeszt vagy feldühít, adj egy kis időt önmagadnak és éld át ezeket az érzéseket! Csak figyeld meg és maradj benne, engedd, hogy átvonuljanak rajtad! El fogod, ki fogod bírni! Segíthet, ha elképzeled ezeket az érzelmeket egy kis lelkedben lakó lényként.

Én a szomorúságomat fura, vizenyős kis állatkának, a félelmeimet valamilyen tüskés páncélú, bogár-teknős keverék furcsaságnak, a haragomat pedig egy tűzgolyónak képzeltem el egyszer, amikor ezek különösen erősen törtek rám egy este. Mikor megengedtem magamnak, hogy velem legyenek ezek a fura kis lények, szinte rögtön megéreztem azt is, miben segítenek engem:

a szomorúságom által látom, mi az, ami értékes;

a félelmem megvéd attól, hogy veszélybe kerüljek;

a haragom segít megvédeni önmagam.

Olykor egy ilyen érzelmi hullám akkor önt el minket, amikor valami egészen hétköznapi dolgot csinálunk vagy kellene csinálnunk. Ha az élményünknek nincs köze a jelenhez, gyanakodhatunk, hogy a múltunkból érkeznek ezek az érzések. Egy kliensem például sokat küzdött azzal, hogy neki tudjon állni a rendrakásnak, mert mikor elkezdte, szomorúnak, elhagyatottnak és feszültnek érezte magát. Közösen fel tudtuk fejteni gyerekkorának azokat az élményeit, amik sok-sok olyan egyedül eltöltött időhöz vitték vissza őt, amikor az általa széthagyott és rakosgatott, őrzött tárgyak jelentették számára a viszonylagos biztonságot egy hideg családi légkörben, ahol a szülők nem tudtak ráhangolódni érzelmileg, mert a saját életük feladataival foglalkoztak. 

Bátorítalak tehát, hogy még ha kellemetlen is, engedd közel önmagadhoz a negatív érzéseket is, mert így könnyebben megszelídülnek!